Két héttel és kifizetett számlahegyek után érkezett az üzenet: Nekem nincs testvérem....itt ismét megszakadt a flim.

Ez is kell, az is kell, ezt így-azt úgy, zajlottak az események a temetés szervezése körül, ahová végül az akinek állítólag olyan nagyon fontos volt az édesapja, el sem jött. Ezzel neki kell elszámolnia....én pedig élhetek tovább azzal a tudattal hogy valahol van egy testvérem de mégsincs. Mert jobb távol maradni tőle, mert mániás depressziós de nem kezelteti magát,  inkább elvárja hogy mindenki vigyázzba álljon minden gondolatára.

Még néhány nap, és jött a Bank, a Nyugdíjfolyósító Golyva Gizije aki közölte hogy méltányosság na az nincs, ja és persze a közjegyző, és a ...és a....

Néhány kemény hónap és kora őszre talán helyrekerültek a dolgok kissé - fennmaradt hitel rendezve, bankszámla lezárva, hagyatéki eljárás lezárva - csak fél év kellett hozzá - csak egy valami maradt el - a rendrakás a fejekben - mert ELMENT és most lassan egy évvel a halál után kezd igazán hiányozni. MÁR NINCS, nem nyit ajtót, nem szól bele a telefonba, nem lehet vele a kertben húst sütögetni vagy sétálni...jó lenne még egyszer csak egyszer látni, hallani, beszélni vele.

Annyi minden történt, annyi minden változott mióta nincs, annyi mindent kellene neki megmutatni, elmondani - hogy tudja mennyire más volt VELE.