V. Hegedűs Zsuzsa
Mondd...
Mondd, miért nem felelsz,
mit vétettem neked?
Hallgatásod fáj,
mi ez a csöndes őrület?
Veszekedj, vádolj,
kiabálj, csak szólj!
Ne kínozz tovább,
megöl a néma kór!
Mondd,hogy nem szeretsz,
s én megbocsátok Neked;-
az utadból félreállok,
az árnyékod leszek.
Valamit eltitkolsz előlem,
jól tudom!
Hol rontottam el,-
az okát hiába kutatom.
Kérdezném tőled,
de csak a rideg csend felel;
-mindhiába várom,
nem jön az égi jel.
Már a szakadék szélén állok,
sötét alagútban járok;-
lelkemet kiönteném, de nincs kinek!
Szavaidat távolról hallom,
de azok oly hidegek.
Fagyot görget elém az északi szél,
a lámpa fénye csillog a friss havon;-
gyémánt szőnyeg terül a lábam elé,
a világ oly csodálatos!
Csak ez az élet fáj,
de az nagyon!
