Ezután Hédi névtelen telefonokat kapott az irodában és otthon is, valahogy valaki mindig tudta éppen hol van, mindig tudta ha Hédi netán megnyugodott néhány percre és akkor lecsapott.
Néhány nap múlva Hédit a főnöke tárgyalni hívta, Győző vitte el, de nem ment be vele. Épp indultak az iroda elől a megbeszélés után, amikor a főnök fia kilépett az ajtón, épp velük szemben. Hédi alig ért haza, amikor a főnök telefonon hívta a cégtől, mert hogy is képzeli hogy épp Győzővel viteti oda magát, és különben is, egy nős férfival folytat viszonyt, aki neki annyi kárt okozott már, akit ő már kirúgott mert nem lehet vele együtt dolgozni...és aki őt is csak kihasználja.
Hédi sem akart már többé annak az embernek dolgozni, rengeteg pénzt keresett neki, ő mégsem becsülte, mégsem segített neki, még csak meg sem fizette a munkáját.
Teltek a napok, a hetek, Hédi lassan meggyógyult. Tanulni kezdett, esténként órákra járt, hogy könnyebben kapjon munkát. Sokszor Győző vitte haza az órákról, hogy ne kelljen a sötétben egyedül járnia az utcán, hogy láthassák egymást, hogy legalább a kezük összeérhessen. Győző mindig nagyon nehezen indult haza, úgy tűnt minden rendben van közöttük. Már rég nem volt kérdés Hédi számára hogy Győző szereti őt. Nem akarta őt elvenni a családjától, tudta hogy Győzőnek a kisfia az élete, de ekkorra már azt is tudta, hogy Győző felesége nem törődik sem Juniorral, sem Győzővel. A férfi az apa és az anya Junior számára.
Hédi még ekkor sem gondolkodott, egyszerűen elfogadta amit Győzőtől kapott. Valami más volt már ekkor ez a kapcsolat, már nem voltak szabadok, mint ott a tengerparton, gondolkodni nem akartak, csak menedéket lelni egymásban a névtelen telefonok, az intrikák, a vádaskodások ellen.
Nem tudhatta hogy időközben a figyelő szemek az aranykalitkájából valami olyasmit kezdtek el szervezni, amire ő sosem lett volna képes. Ennek első fejezete volt az a bizonyos telefon Győző feleségétől.
................
